Próbálok nem elfogult lenni e teszt kapcsán annak fényében, hogy ha ma Android telefont kellene vennem, jó eséllyel ilyet vennék.
Szerintem
Hogy miért, az végtelenül egyszerû: mert nincs lapátkezem, viszont vannak technikai és küllembeli elvárásaim egyaránt szép számmal. Márpedig ez a megdöbbentõen apró és vékony készülék jószerivel egy kisebb házba préselt Xperia Arc, ami pedig ugye az éppen aktuális csúcsmodellje a gyártónak. Szerintem egy mobiltelefonnak a 3,2-3,5 col fölé nõni teljesen értelmetlen. Én az igazat megvallva egyáltalán nem értem az egyre nagyobb és nagyobb tepsi-mobilok világrajövetelét, hiszen egy Samsung Galaxy S II nekem telefonnak már bazi nagy, tabletnek meg roppant kicsi – hogy a közelmúltban debütált Galaxy Tab hibridrõl már ne is beszéljünk.
Pink?!?
Amint az tehát a fentiekbõl nyilván kiderült igencsak vártam a ray tesztkészüléket, ami a napokban meg is érkezett az olcsogsm.hu áldásos tevékenységének hála. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a srácok kicsit megvicceltek, ugyanis a dobozra, amit kaptam a Pink felirat került a típusszám mellé. Szerencsére maga telefon egyértelmûen inkább piros, volt, mint pink, de azért így is kevesebbet mutatkoztam vele, mint eredetileg terveztem. Emellett pedig sikerült késõbb egy fekete változatot is megkaparintanom, úgyhogy minden a helyére került.
|
Nem nõi
A készülék célcsoportjának behatárolása kapcsán rögtön le szeretném szögezni: az Xperia ray nem nõi telefon. Még akkor sem, ha a mostani robosztus okostelefonokhoz viszonyítva filigrán méretei miatt valóban közelebb állhat a hölgyekhez. (Egy Sony Ericsson területi képviselõt hallottam több ízben terjeszteni, hogy a ray, valójában a nõi Arc – szerencsére nem õ a marketingfelelõs a vállalatnál.) Abszolút unisex. Nyilván a piros/pink szín elég feminin. A fehér, illetve aranyszínû változatok azonban már mindkét nem számára simán vállalhatók, míg a fekete változat viszont már kifejezetten férfias, a kis méret ellenére is. Ahol csak megfordultam vele rengeteg férfi ismerõs nézte meg ámulva, hogy milyen remek kis mobil is ez a ray, szóval errõl ennyit.
Minõség
Sok apró méretû mobiltelefon nagyon olcsó mûanyagokból építkezik, hogy a lehetõ legkönnyebb legyen, az Xperia ray nem tartozik e kategóriába: igen masszív, tökéletes anyag és összeszerelési minõségnek örvendõ készülékháza méretéhez képest kellõen súlyos is – kerek 100 grammot nyom a mérlegen. Ez pedig jól is van így, hiszen jó kontrasztja ez a kis méretnek, aminek hatására az ember érzi, hogy „van nála valami”, valami, amiben van anyag bõven. A tömeggel párosuló vékonyság pedig valóban kecsessé teszi a rayt – ez koronázza meg az egészet. Le a kalappal a tervezõ gárda elõtt: sikerült egy olyan mobilt megalkotni, amelyik nagyon ideális elegye a kompaktságnak, a minõségérzetnek és a használhatóságnak.
Minõség ide vagy oda, azt a tévhitet azért szeretném eloszlatni, hogy a ray fémbõl van, mert nem. Igen frankó minõségû mûanyagból, de azért csak mûanyagból van a hátlap, mindössze a készülék kerete az, mai valóban fém. A kijelzõfelület pedig üveg, szinte teljes egészében.
Belsõ
A külsõ tehát igen tetszetõs, ez nyilvánvaló, de mindez mit sem érne egy hatékony motor nélkül. Persze van az is. Kétmagos egyegészsok gigás erõgép nincs, ám ebbe a készülékbe a kerek 1GHz-es processzor éppen elegendõ, így is kellõen gyors a kütyü, egyedül a képeknél érzõdik idõnként egy-egy röccenés, de az egész egyáltalán nem zavaró. Apropó képek! Nem mehetünk el szó nélkül a kijelzõ mellett sem, hiszen az ugyancsak igen szemrevaló, ami szintén a mérettel van összefüggésben, ugyanis a 3,3 colos méret mellett a 480 x 854 pixeles felbontás tû éles, már-már iPhone szerû kijelzõképet ad – ez volt a másik dolog, amit ugyancsak mindenki csodált. Emellett persze Bravia, meg Reality Display, meg minden más zengzetes technológia is jelen van a háttérben, de a lényeg úgyis az, amit látunk, nem pedig amit a marketing osztály hablatyol – és itt a vizuális élmény kifogástalan.
Multimédia
De ha minden ilyen rózsaszín, (hah, még a tesztkészülék is) akkor miért a „majdnem” megfogalmazás? Nos, erre a válasz olyasmi, ami nem feltétlenül mindenkit érint: a kamera. Ezen a ponton csúszik sajnos el ugyanis a kicsike, ami azért kellemetlen, mert a marketinggépezet ide is keményen dolgozott, csak éppen a gyakorlat rácáfol mindenre, amit nyomat. Nevezetesen az Exmor R (for mobile) technológiára gondolok, amelynek nem más az ígérete, mint a még sötétben is kiváló minõségû fotók. Ez pedig egy igen komoly vakítás, merthogy a kis masina már eleve gyanúsan apró lencséje legfeljebb tökéletes fényviszonyok közt készít kiváló minõségû képeket, amint tompul a megvilágítás egy borzadály lesz a teljesítménye. A közeli képek esetén világítani igyekvõ ugyancsak aprócska LED fény szinte semmit sem ér, egy mára sajnos kiveszõfélben levõ xenonnal szemben – némi hatása a közeli témájú videorögzítésnél lehet maximum.
Mert persze van az is, 720p felbontásban – elég korrekt minõségben. De még mindig az állóképeknél maradva: értem én, hogy nem lehetne ilyen vékony a ray egy vakuval, mivel a xenonnak kell a hely, de szerintem sokan elviselnénk még egy N8-szerû kitüremkedést is a hátlapon, ha cserébe fotózás fronton is komolyabb lenne a gép. Persze van, akit mindez nem különösebben mozgat, mert „úgysem fotózásra való egy mobiltelfeon”. Jómagam nem tartozom ebbe a kasztba, azonban nekik nagyon jó hír, hogy a ray képességei tényleg csak itt szenvednek némi csorbát, ugyanis a multimédia másik területén, a zenelejátszásban már megint kifejezetten ász a készülék. Egyrészt olyan elképesztõ hangerõvel és hangminõségben szól kihangosítva a telefon, hogy ezen a ponton tényleg le a kalappal a Sony elõtt. Ilyen minõségû, szinte teljesen torzításmentes kihangosított zenét mobilból csak a legkomolyabb zenetelefonok kapcsán sikerült hallanunk korábban. Ennek megfelelõen természetesen a fülhallgatón keresztüli zenehallgatás is remek élmény. Bár a gyári füles teljesen átlagos, a 3,5-ös Jack csatlakozónak hála, ez nyilván bármilyen szabványos fülhallgatóval helyettesíthetõ ízlés – és persze pénztárca – szerint.
Szoftver
A zenelejátszó természetesen fut a háttérben és megjeleníthetõ külsõ widgetként is a fõképernyõn. A fõképernyõn ami, összesen öt lapos és a teljesen standard Sony Ericsson képet hozza, az elég korrekt Timescape felülettel. A verziószám alapvetõen 2.3, de amint arról már mi is beszámoltunk ez hamarosan a 4.0-ra fog frissülni minden idei Sony Ericsson telefon, így a ray esetében is. Maga a menüfelület a már említett Timescape funkciót leszámítva nem hoz különösebb extrákat, jól testreszabható de meg sem közelíti egy HTC Sense felület látványosságát. No persze ez egyrészt az összes Android mobilról elmondható (ami nem a legújabb HTC-k egyike ugye), másrészt pedig erre már van megoldás, éppen úgy, mint anno a Symbian esetében: úgy hívják, hogy SPB.
Summa
Borzasztó kár a kameráért. Ha arra rágyúrnak legalább egy kicsit még, a ray a szememben egész biztosan az év mobilja lenne. Így is elõkelõ pozícióban van – leginkább azért mert vékony, könnyed, van (egyedi!) stílusa és mégis igen erõs belsõvel bír; illetve végre szembe megy kicsit az aktuális trendekkel a kijelzõméretet illetõen. Mindenki egyre nagyobbat készít, pedig egy ponton túl már ez lehet, hogy teljesen felesleges. Nekünk pedig pontosan ez a szimpatikus a rayben, hogy tesz erre a tendenciára, és egy kifejezetten vékony és kompakt testben kínál borzasztó erõs tudást. Ebben pedig majdnem egyedülálló már megint a gyártó, hiszen ezt a piaci rést, ezen a készüléken kívül eddig egyedül a Nokia 700-as újdonsága képes betömni, de ott ugye nem Androidról van szó, úgyhogy az egy másik történet. Magyarán a Sony Ericsson úgy tûnik, valóban tartani fogja abbéli ígéretét, hogy a legkomolyabb Android gyártóvá fog válni, hisz egyre több olyan zöld robotos készülékkel rukkol elõ, amely más gyártók palettáján nem fordul elõ. A korábbi Xperia mini, mini pro, illetve active modellek mellett tökéletes példa erre az egészen kiválóra sikeredett Xperia ray is.
A készülékfotók a Nokia N8-cal készültek.
A tesztkészüléket az olcsogsm.hu biztosította számunkra - köszönjük!
Tetszett a cikk?
Igen
Nem
Kapcsolódó anyagok
|
