 |
|
 |
|
|
|
Nokia N9 tesztAz első, az utolsó, az egyetlen
dátum: 2012-02-23 02:46:41 |
szerző: Sándor Gergely |
Az elsõ és egyben utolsó MeeGo készülék járt nálunk – alig akartam visszaadni..! | | Nokia N9 teszt (91%) | | Ár/érték arány | | 88% | | Design | | 95% | | Használhatóság | | 98% | | Multimédia | | 84% | | Szolgáltatás-kínálat | | 90% |
| pozitívum:
Zseniális rendszer, remekül leoptimalizálva, tetszetõs, egyedi designba és minõségi anygokba öntve.
negatívum:
A rendszer lezárása miatt minimális alkalmazástámogatottság, nincs exponáló gomb, az egyébként is csak közepes minõségû kamerához. |
| „Az új remény” – így kezdtem anno az azóta már megboldogult Telecom Magazin 2010/4. lapszámában publikált cikkemet a Nokia N900-ról, amely éppen annyira kuriózum volt a maga idejében, mint most az N9; és sajnos pontosan annyira zsákutca is lett, pedig rendkívüli készülék volt az is, ez is. Így ezt az írásomat már nem is kezdem ezzel (ezzel kezdtem), pedig ha csak a készülék és a rendszer képességeit nézném, bizony ismét volna rá okom…
Elõzmények
Gyakorlatilag az N9 tekinthetõ az N900-as utódjának, bár itt ugye nem Maemo, hanem MeeGo rendszerrõl beszélünk és a különös az, hogy ezzel a rendszerrel is csak ez az egyetlen készüléke a Nokiának; legalábbis ami kereskedelmi forgalomba került. (Merthogy létezik egy N950-es modell is, de az egy ún. fejlesztõi változat. Ez sokak nagy szívfájdalma volt egyébként a bejelentéskor, ugyanis e készülék nem más, mint az N9 teljes billentyûzetes változata.) Az ok végtelenül egyszerû és pontosan ugyanaz, mint a mára egyébként ugyancsak remekre faragott Symbian OS halálának oka: a Microsoft-Nokia paktum. Magyarán a Windows Phone Nokia készülékeken történõ térnyerése ezt a rendszert is ugyanúgy kiszorította, mint hosszútávon a Symbiant. Hogy ez jó-e nekünk vagy sem, arról nagyon megoszlanak a vélemények, ráadásul ez most még nem is dönthetõ el egyértelmûen. Az azonban tény, hogy az ebben a készülékben lapuló szoftver – illetve úgy, ahogy van az egész N9-es – rendkívül egyedi, ugyanakkor igen szerethetõ is egyúttal. Én személy szerint még mindig siratom a Symbiant (a Belle óta már többedmagammal), pedig az elsõ benyomásaim nem teljesen negatívak a Nokia Windows Phone mobiljairól. Ennek ellenére tény, hogy a MeeGo vonal sokkal egyedibb lett volna, mint a redmondi kapcsolatból származó, más gyártók által is használt Microsoft rendszer.
Szoftver
MeeGo 1.2 Harmattan. Ez a pontos neve e kuriózum készülék szoftverének, amelyen a verziószám akár már napokon belül meg is változhat, hiszen hamarosan érkezik egy frissítés a MeeGora. Ez a frissítés pedig elhozza majd a mappák szerkeszthetõségét is állítólag a menüben, amely most nem más, mint egyetlen ikonkupac egy oldalba sûrítve mindenféle csoportosíthatóság nélkül. Az alapvetõen három oldalas menürendszer másik két lapja az események fül, illetve a nyitott alkalmazások. Ennyi az egész, ezek közt tudunk lapozgatni, méghozzá példás dinamikával, ugyanis az 1GHz-es processzor által mozgatott Harmattan igen komolyan le lett optimalizálva: még több megnyitott alkalmazás esetén is elképesztõ tempóval pörög minden a borotvaéles, 3.9 inches, 480 x 854 pixeles felbontású, napfényben is meglepõen jól látható kijelzõn. És ez most nem marketing duma, konkrétan egy éppen játszott filmet röccenés nélkül ad folyamatosan, ahogy az ujjunkkal húzzuk ki a képernyõbõl, egészen az utolsó pillanatokig.
A három oldalból a menü rész nyilván nem szorul különösebb magyarázatra itt az ömlesztettség az egyetlen negatívum, ami persze csak akkor jönne ki igazán, ha a Nokia folytatta volna ezt a vonalat; ugyanis így nyilván senki sem fejleszt már egy „halálra ítélt” platformra (mint ahogyan számos nagyobb alkalmazás is akad, amit nem fejlesztettek le Symbianra sem hasonló okokból). A megnyitott alkalmazások oldalon minden apró ablakként látszik és természetesen itt egyesével szépen be is lehet csukni minden alkalmazást. Az egyes programok úgy csukhatók be közvetlenül, hogy fentrõl lefelé kihúzzuk õket a képernyõrõl.
|
A display egy ugyancsak igen egyedi pontja az N9-nek, ugyanis nem süllyesztett, hanem kiemelkedik kicsit, ami ezért van, mert a kijelzõnek a szélei is érzékelnek, a rendszer pedig adott esetben különbséget is tesz a szélektõl való húzás, illetve a beljebb megkezdett képernyõmozgatás között.
Az események fül egy nagyon remek megoldás, itt minden kommunikációs csatorna eseményeit egyben találjuk meg a nem fogadott hívásoktól kezdve, az SMS-eken át egészen a különféle közösségi üzenetekig (twitter, facebook, Skype, stb.). Ide illeszthetõ be még az Accu Weather idõjárásprogramja is, ami ezúttal is valami egészen kiváló. Az ezen a platformon futó változat például azt is külön megírja, hogy hány centi hó várható egy adott napon éjjel és nappal – a közelmúltban igen hasznosnak bizonyult, még ha nyilván nem is tökéletesen pontos.
Küllem
A készülék egyedisége alapvetõen a vonalain is megmutatkozik, vagyis pontosabban megmutatkozott, mivel ugyanebben a köntösben jelent meg a cég elsõ Windows Phone készüléke is. Ez kicsit ugyan elveszi az egyediség élét, de az egyetlen polikarbonátdarabból kiesztergált, oldalt kerek, felül jellegzetesen lecsapott élekkel határolt, teljesen gombmentes elõlapjával az N9 egy igen jellegzetes darab. Ami bizony különösen szemet gyönyörködtetõ élmény a plágiumperekkel tarkított, egyre unalmasabb megjelenésû, sokszor teljesen ötlettelen designnal érkezõ tucat-okostelefonok világában. A zsebbe remekül belesimul, pedig tömegét tekintve és fogásra egyaránt érzõdik, hogy azért „van benne anyag”. Fekete színben abszolút férfias mobil az N9, azonban kapható például rózsaszín kivitelben a hölgyek – és mondjuk Steiner Kristóf – kedvéért.
Ami az anyag és összeszerelési minõséget illeti az természetesen kifogástalan. Ez nem olyan meglepõ, hiszen nem nagyon volt mit szerelni a készüléken, ugyanis a karbon házat kizárólag a kijelzõjén keresztül lehet megbontani, azt sem házilag. Vagyis az akkucsere sem végezhetõ el csak szervizen keresztül. Pozitívum viszont, hogy az egységet és a letisztult formát szinte sehol sem bontja meg semmiféle bemeneti nyílás, mindössze a klasszikus 3,5-ös Jack csatlakozóval találkozhatunk teljesen szabadon, a készülékház tetején. A töltõnyílás és a SIM foglalat egy szinte észrevehetetlen retesz alatt figyel, kicsivel a fülhallgató nyílás mellett. Elõbbi egyébként egy micro SIM befogadására képes lapka, arra az esetre praktikus, ha valaki esetleg iPhone 4 készülékét cserélné le erre a modellre.
Kinek?
Ez pedig vélhetõen azért lett alternatíva, mert a cég – amint ezt egy belsõ Nokia oktatáson megtudtam – kifejezetten az egykori iPhone felhasználók csoportját célozta meg az N9-el. Ezen bevallom akkoriban alaposan elmosolyodtam, de most, hogy már több mint két hete használom a kütyüt, azt hiszem kezdem megérteni mirõl is szól ez. A könnyed egyediségrõl. Vagyis, arról, hogy egy nagyon könnyen használható, látványos és egyedi készüléket akartak adni azok kezébe, akik anno az iPhone-okat éppen ezért vették meg (Merthogy ma már minden csak nem egyedi egy alma mobil: szinte mindenkinek van, aki kicsit vastagabb pénztárcával bír.) És bizony, azt kell mondjam, hogy ez igazából el is lett találva. Az N9 egy kellõen drága, valóban kiválóan használható, rendkívül letisztult formavilágú okostelefon. Formai egyediségét a Lumia 800, fejleszthetõségét pedig a Nokia döntése ugyan komolyan megtépázta, ám elõbbi a megjelenéskor még nem volt jelen a piacon, utóbbi pedig ugye nem volt tervbe véve a készülék megalkotásakor.
Multimédia
A Nokia N9 pontosan ugyanazon a területen vérzik el, ahol az elmúlt két év készülékeinek zöme tette ezt: a képalkotásnál. Emellett itt szeretném azt is leszögezni, hogy ha valaki még mindig lenne olyan tájékozatlan, hogy azt képzelje, a névrokonság miatt az N8 az N9 utódja, és emiatt azt vizionálná, hogy „na a finnek már a fotózásban is elvéreznek” azzal gyorsan közölném, hogy errõl szó nincs. A legendás N8-as utódja ugyanis csak idén érkezik, az N9 – ha a fentiekbõl valakinek még mindig nem derült volna ki – egy teljesen önálló alkotás, maximum az N900 tekinthetõ némileg elõdjének. S mint ilyen természetesen nem összehasonlítható a cég mai napig egyedülálló, 12 megapixeles xenon vakus optikával megalkotott multimédiás csúcsmodelljével. Persze jómagam kicsit minden készülékkel ezt teszem, hiszen annak idején éppen ezen képességei miatt esett a választásom az N8-ra. Ami mellett nyilván a legtöbb mai telefon – így természetesen az N9 is – csúnyán elvérzik. De ha mindezt félreteszem, akkor az objektív tapasztalataim szerint az N9 leginkább a „nem rossz” képalkotó kategóriába esik. Bár a 8 megapixeles lencse mellett helyet kapott led alapú mobilfény messze átlag feletti fényerõt biztosít a fotózáshoz, nyilván meg sem közelíti egy xenon villanó teljesítményét. Így maradnak a természetesebb megvilágítású témák, itt már sokkal jobb a helyzet, bár azért némi képzaj itt is fel-felütheti a fejét. Ami viszont kifejezetten negatívum, hogy nincs fizikai exponáló gomb. Nem bántam volna, ha mondjuk a hangerõ szabályozó gomb – vagy bármelyik – használható lett volna e célra, de a tökéletes nyilván egy kettõs nyomáspontú szabvány elsütõ billentyû lenne. Mint minden normális telefonban – leszámítva az almást ugyebár. Micsoda különös véletlen…
Zenei oldalról sajnos akadnak bõven bajok: nincs rádió, ami igen megdöbbentõ, és ugyancsak hiányzik a repertoárból az FM-transmitter is. Ez már sokkal kevésbé meglepõ, hiszen e technológia elég kevés készülékben kapott helyet, de a finnek csúcsmodelljeinek többsége azért rendelkezett vele eddig.
Szövegbevitel
A Nokia mindig is élen járt a magyar karakterek kezelésében, ami számomra minden más gyártónál szimpatikusabbá teszi e tekintetben. Kizárólag a finn készülékeken volt elérhetõ fizikailag is magyar kiosztású billentyûzet, ezzel mind a mai napig egyedülállóak a cég üzleti készülékei. Aztán jött a már említett N900-as elõdmodell, aminek a legnagyobb hiányossága éppen az volt, hogy semmiféle magyarítást (nemhogy fizikait) nem kapott. Szerencsére az N9 kiküszöböli ezt a hibát. Mert itt fizikai gombozás ugyan nincs, azonban a szövegbevitel a virtuális QWERTY-n fenomenális lett. Még jobb, mint a korábbi Symbianon, ahol az adott ékezetes karakterek elõtt meg kellett nyomni egy ékezet jelet. Ez most is így van, de annyi változott, hogy ilyenkor ennek hatására át is alakulnak rögtön az adott betûk ékezetesre. Nagyon patentül kezelhetõ a cucc és villámgyors. Ráadásul sokkal kevesebb leütés tévesztést produkáltam az N9 QWERTY-én, mint bármelyik másik korábbi virtuális gombsoron, amit nem sikerült kielégítõen megmagyaráznom magamnak. Nem tudom, hogy a domború üveg, vagy a nagyon határozott rezgésvisszajelzés a felelõs-e érte, de borzasztó kényelmes és tempós gépelést nyújt az N9.
A MeeGo sorsa
A MeeGo halálra van ítélve – a dolgok jelen állása szerint ezt kár is lenne vitatni. Mivel a Nokia lassan már fuzionálni látszik a Microsofttal nem kérdés, hogy õk végleg kihátráltak az Intellel indított közös projekt mögül. Az Intel ugyan továbbállt a Samsunghoz az egész rendszerrel úgy, ahogy van, ahol felmerült, hogy Tizen néven folytatódik majd a dolog a koreai vállalattal karöltve, de igazából ez is egyre inkább bedõlni látszik. Ráadásul ez a folytatás eleve azt eredményezné, hogy az N9-essel semmiféle kompatibilitást nem élveznének a jövõbeli fejlesztések, hiszen QT keretrendszert biztosan a kukába dobná a koreai csapat. Ettõl is lényegesebb azonban, hogy bár a Samsung jelenleg talán a legerõsebb okostelefon-gyártó a piacon, már így is nagyon megosztja erõit, hiszen a szokásos Windows Phone / Android modellpaletta mellett nekik ugye ott van még a Bada nevû teljesen saját gyermekük is. Nem túl reális elképzelés tehát, hogy emellé bevállalnak még egy szinte teljesen „szûz” mobilrendszert. (Különösen úgy, hogy azért a Bada sem a világ legismertebb és legelterjedtebb operációs rendszere.) Szó volt még korábban egy olyan programról is, amelyik képes lesz emulálni egy virtuális Android környezetet, aminek hatására az összes zöld robotos alkalmazás elfutna az N9-en, de ennek a programnak nyoma sincs egyelõre. Szóval perpillanat nincs semmilyen reális jövõképe a MeeGo rendszernek, úgyhogy ne nagyon éljük bele magunkat a dologba..!
Summa
A Nokia N9 egy igazi kuriózum mobil. Borzasztóan kár érte, mert tényleg nagyon ott van. Szép, minõségi, egyedi, kiválóan használható, gyors és igen felhasználóbarát. Ha a Nokia ezen a vonalon folytatta volna, biztosan sokkal egyedibb jövõképpel nézhetnének szembe mint így. Persze a WP választása alkalmazásfejlesztési szempontból abszolút indokolt, és hát ugye mégiscsak ez a jövõ. Az N9 pedig így megmaradhat egy ugyanolyan egyéniségnek, mint anno az N900-as elõdje. Magyarul, aki nem alkalmazásfüggõ, hanem csak egy rendkívül felhasználóbarát felsõkategóriás mobilt szeretne, abból is olyat, amibõl nem sokat látni másoknál, az már sétálhat is be egy Nokia üzletbe, mert az N9 bizony minden tekintetben ilyen telefon. Nagyon szerethetõ darab, én egyenesen imádtam. Így nyilván egyértelmû volt, hogy kap plecsnit és kizárólag az elnyomott oprendszer miatt nem kap közvetlen ajánlást, csupán ezt:
Tetszett a cikk?
Igen
Nem
Kapcsolódó anyagok
|
|
|
|
|
|
| |
|
