Johann Sebastian Bach egy eddig ismeretlen orgonaművét 320 év után először mutatták be és adták elő Németországban.
Wolfram Weimer német kulturális miniszter „nagy pillanatnak” nevezte a két darab felfedezését a zene világa számára.
Először Peter Olney német zeneszerző és zenész kutatójának figyelmét keltették fel 1992-ben, amikor Bach-kéziratokat katalogizált a Brüsszeli Királyi Könyvtárban.
Az orgonaművek – d-moll Chaconne BWV 1178 és Chaconne g-moll BWV 1179 – keltezetlenek és aláírás nélküliek voltak. Olney úr a következő 30 évben azon dolgozott, hogy megerősítse a darabok azonosságát.
A lipcsei Szent Tamás-templomban adták elő, ahol Bach nyugszik, és ahol 27 évig kántorként szolgált.
A két darabot Ton Koopman holland orgonaművész játszotta, aki elmondása szerint büszke arra, hogy 320 év után először adja elő őket.
Elmondta, hogy a darabok „nagyon jó minőségűek”, és „nagy forrást jelentenének ma az orgonisták számára, hiszen kis orgonákhoz is alkalmasak”.
Feltételezések szerint Bach pályafutásának korai szakaszában komponálta őket, miközben orgonatanárként dolgozott a türingiai Arnstadt városában.
Olney úr, aki jelenleg a lipcsei Bach Archívum igazgatója, azt mondta, hogy ezek a zeneszerző egyedi tulajdonságait mutatják meg.
„Stilisztikailag a műveknek is vannak olyan jellegzetességei, amelyek Bach korabeli műveiben megtalálhatók, de más zeneszerzőnél nem” – mondta.
Feltételezések szerint 1705-ben írta őket Salomon Gunther John, Bach tanítványa.
A mű bemutatásakor Olney úr elmondta, hogy „99,99%-ban biztos abban, hogy Bach írta a két darabot”, és hogy most felvették műveinek hivatalos katalógusába.
