Az elveszett darabot 320 év után először adják elő
Johann Sebastian Bach egy eddig ismeretlen orgonaművét 320 év után először mutatták be és adták elő Németországban.
Wolfram Weimer német kulturális miniszter „nagy pillanatnak” nevezte a két darab felfedezését a zene világa számára.
Először Peter Olney német zeneszerző és zenész kutatójának figyelmét keltették fel 1992-ben, amikor Bach-kéziratokat katalogizált a Brüsszeli Királyi Könyvtárban.
Az orgonaművek – d-moll Chaconne BWV 1178 és Chaconne g-moll BWV 1179 – keltezetlenek és aláírás nélküliek voltak. Olney úr a következő 30 évben azon dolgozott, hogy megerősítse a darabok azonosságát.
A lipcsei Szent Tamás-templomban adták elő, ahol Bach nyugszik, és ahol 27 évig kántorként szolgált.
A két darabot Ton Koopman holland orgonaművész játszotta, aki elmondása szerint büszke arra, hogy 320 év után először adja elő őket.
Elmondta, hogy a darabok „nagyon jó minőségűek”, és „nagy forrást jelentenének ma az orgonisták számára, hiszen kis orgonákhoz is alkalmasak”.
Feltételezések szerint Bach pályafutásának korai szakaszában komponálta őket, miközben orgonatanárként dolgozott a türingiai Arnstadt városában.
Olney úr, aki jelenleg a lipcsei Bach Archívum igazgatója, azt mondta, hogy ezek a zeneszerző egyedi tulajdonságait mutatják meg.
„Stilisztikailag a műveknek is vannak olyan jellegzetességei, amelyek Bach korabeli műveiben megtalálhatók, de más zeneszerzőnél nem” – mondta.
Feltételezések szerint 1705-ben írta őket Salomon Gunther John, Bach tanítványa.
A mű bemutatásakor Olney úr elmondta, hogy „99,99%-ban biztos abban, hogy Bach írta a két darabot”, és hogy most felvették műveinek hivatalos katalógusába.
