India gyors napenergia-bővülését széles körben sikerként értékelik. De az általa termelt hulladék kezelésének terve nélkül mennyire egyértelmű az átállás?
Alig több mint egy évtized alatt India a világ harmadik legnagyobb napenergia-termelőjévé vált, és klímastratégiájának központi eleme a megújuló energiaforrás. Napelemek mindenhol megtalálhatók – a hatalmas napelemparkoktól a kék tetőkig városokban és falvakban.
A nagy napelemparkok mellett ma már több millió tetőtéri rendszer táplálja az áramot az elektromos hálózatba. A kormányzati adatok szerint mintegy 2,4 millió háztartás vette át a napenergiát a támogatási rendszer keretében.
A napenergia növekedése csökkentette India szénfüggőségét. Míg a hőenergia és más nem megújuló energiaforrások még mindig a beépített kapacitás több mint felét adják, a napenergia ma már több mint 20%-ot tesz ki. Az eredmény azonban kihívást is rejt magában: Noha a napelemek használata tiszta, a napelemek környezeti veszélyt jelenthetnek, ha nem megfelelően kezelik őket.
A napelemek többnyire újrahasznosíthatóak, üvegből, alumíniumból, ezüstből és polimerekből készülnek – de a mérgező fémek, mint az ólom és a kadmium, helytelen használat esetén szennyezhetik a talajt és a vizet.
A napelemek általában körülbelül 25 évig működnek, majd eltávolítják és kidobják. Indiának jelenleg nincs külön költségvetése a napenergia-hulladék újrahasznosítására, és kevés kis létesítmény a régi panelek feldolgozására.
Nincsenek hivatalos adatok az indiai napenergia-hulladékról, de egy tanulmány becslése szerint 2023-ra körülbelül 100 000 tonna lesz. 600.000 tonna 2030-ra. A mennyiség egyelőre kicsi, de a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy nagy mennyiségek még váratnak magukra – és gyors újrahasznosítási beruházások nélkül India egyre növekvő hulladékválsággal nézhet szembe.
Az Energia-, Környezetvédelmi és Vízügyi Tanács (CEEW) új tanulmánya szerint India ennél többet is termelhet. 11 millió tonna szoláris hulladék 2047-re. Ennek működtetéséhez körülbelül 300 dedikált újrahasznosító létesítményre és 478 USD (362 millió GBP) befektetésre lenne szükség a következő két évtizedben.
„A legtöbb nagy indiai napelempark a 2010-es évek közepén épült, így az igazi hulladékhullám 10-15 év múlva jön” – mondja Rohit Pahwa, a Targre energiavállalattól.
India napenergia-hulladék-becslései a globális mintákat tükrözik: MINKET 170 000-1 millió tonnát, Kína pedig körülbelül egymillió tonnát termelhet 2030-ra a 2010-es évek gyors napenergia-bővülése után.
De a szakpolitikai helyzet jelentősen eltér.
Az Egyesült Államokban a napelemek újrahasznosítása többnyire a piac által vezérelt, az állami szabályozások sokfélesége alapján. Kína rendszere, akárcsak Indiáé, még mindig fejlesztés alatt áll, és nem rendelkezik szabályozási kerettel.
2022-ben India az e-hulladékra vonatkozó szabályok hatálya alá vonta a napelemeket, így a gyártók felelősek azok összegyűjtéséért, tárolásáért, szétszereléséért és újrahasznosításáért az élettartamuk végén.
A szakértők szerint a végrehajtás egyenetlen, különösen az otthoni és kisméretű panelek esetében, amelyek a telepítések 5-10%-át teszik ki. Bár szerények, ezek a panelek jelentős hulladékot termelhetnek, mivel nehéz nyomon követni, összegyűjteni és újrahasznosítani őket.
A sérült vagy eldobott panelek gyakran hulladéklerakókba vagy illetéktelen újrahasznosítókhoz kerülnek, ahol a nem biztonságos gyakorlatok mérgező anyagokat bocsáthatnak ki. A BBC megkereste India Megújuló Energia Minisztériumát, hogy észrevételt tegyen.
„A napenergia két évtizede a tiszta energia illúzióját keltette, de a panelek újrahasznosítására vonatkozó komoly terv nélkül fennáll a veszélye, hogy elhagyja a modultemetőt” – mondja Sai Bhaskar Reddy Nakka környezetvédelmi szakértő.
A kihívások ellenére a szakértők szerint a probléma nem nélkülözhetetlen.
„A hulladék növekedésével párhuzamosan nő a kereslet azokra a vállalatokra, amelyek tudják, hogyan kell feldolgozni” – mondja Pahwa úr.
A hatékony újrahasznosítással 2047-re az új panelek anyagának 38%-a nyerhető vissza, és 37 millió tonna bányászatból származó szén-dioxid-kibocsátás megelőzhető lenne – állítja a CEEW.
Indiának már van piaca az üvegnek és az alumíniumnak, és a napelemekben található fémek – szilícium, ezüst és réz – visszanyerhetők új panelek vagy más iparágak számára – mondta Akansha Tyagi, a tanulmány társszerzője.
Jelenleg a legtöbb szoláris hulladékot elsődlegesen feldolgozzák, amely során csak alacsony értékű anyagokat nyernek vissza, mint például az üveg és az alumínium, miközben az értékes fémek elvesznek, megsérülnek vagy kis mennyiségben kinyerhetők.
Szakértők szerint a következő évtized döntő lesz India szoláris céljai szempontjából. Az országnak gyorsan kell cselekednie – szabályozott, önfenntartó újrahasznosítási rendszert kell létrehozni, növelni a háztartások tudatosságát és beépíteni a hulladékgyűjtést a napelemes üzleti modellekbe.
A napenergiából hasznot húzó vállalatokat is felelősségre kell vonni azért, hogy mi történik a panelekkel, miután leállnak a működésükről – mondta Nakka úr.
„Megfelelő újrahasznosítás nélkül a mai tiszta energia holnap több hulladékot jelenthet” – figyelmeztetett.
Kövesse a BBC News Indiát Instagram, youtube, X És Facebook.
