Japán demenciaválsággal néz szembe – segíthet a technológia?
Suranjana TewariÁzsia üzleti tudósítója, Tokió
Tavaly több mint 18 000 idős, demenciával élő ember hagyta el otthonát és kóborolt Japánban. Később körülbelül 500 embert találtak holtan.
A rendőrség szerint 2012 óta megkétszereződött az ilyen esetek száma.
A 65 év feletti idősek jelenleg Japán lakosságának mintegy 30%-át teszik ki – a Világbank adatai szerint ez a második legmagasabb arány a világon Monaco után.
A válságot tetézi a munkaerő zsugorodása és az ellátást nyújtó külföldi munkavállalók szigorú korlátozása.
A japán kormány a demenciát az egyik legsürgetőbb politikai kihívásként jelölte meg, és az Egészségügyi Minisztérium becslése szerint a demenciával kapcsolatos egészségügyi és szociális ellátási költségek 2030-ra elérik a 14 billió jent (90 milliárd dollár; 67 milliárd GBP), szemben a 2025-ös kilenc billió jennel.
Legutóbbi stratégiájában a kormány erőteljes fordulatot jelez a technológia felé a nyomás enyhítése érdekében.
Országszerte az emberek GPS-alapú rendszereket alkalmaznak a mozgó emberek nyomon követésére.
Egyes régiók hordható GPS-címkéket kínálnak, amelyek figyelmeztethetik a hatóságokat, amint egy személy elhagy egy bizonyos területet.
Egyes városokban a kisboltok dolgozói valós idejű értesítéseket kapnak – egyfajta közösségi biztonsági hálót, amely órákon belül képes megtalálni az eltűnt személyt.
Robotgondozók és mesterséges intelligencia
Más technológiák célja a demencia korábbi észlelése.
A Fujitsu aiGait mesterséges intelligencia segítségével elemzi a testtartást és a járási mintákat, és felismeri a demencia korai jeleit – elmosódott járást, lassú fordulást vagy felállási nehézséget –, és olyan csontvázat hoz létre, amelyet az orvosok a rutinellenőrzések során áttekinthetnek.
„Fontos az életkorral összefüggő betegségek korai felismerése” – mondta Hidenori Fujiwara, a Fujitsu szóvivője. „Ha a klinikusok használhatják a mozgásrögzítési adatokat, korábban beavatkozhatnak, és segíthetnek az embereknek hosszabb ideig aktívak maradni.”
Eközben a Waseda Egyetem kutatói fejlesztik az AIREC-et, egy 150 kg-os humanoid robotot, amelyet „jövőbeli” gondozóként terveztek.
Segíthet az embernek zoknit felvenni, tojásrántottát felvenni és a ruhaneműt összehajtani. A Waseda Egyetem tudósai remélik, hogy a jövőben az AIREC képes lesz pelenkázni és megelőzni a betegek felfekvését.
A gondozóotthonokban már használnak hasonló robotokat, hogy zenéljenek a lakóknak, vagy egyszerű nyújtógyakorlatokon irányítsák őket.
Éjszaka figyelik a betegeket – matracok alá helyezik, hogy nyomon kövessék az alvást és állapotukat –, és csökkentik az emberek körözésének szükségességét.
Bár a humanoid robotokat a belátható jövőben fejlesztik, Tamon Miyake adjunktus szerint legalább öt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy elérjék a szükséges pontosság és intelligencia szintet, mielőtt biztonságosan kapcsolatba léphetnek az emberekkel.
„Ehhez a teljes test érzetére és az alkalmazkodó megértésre van szükség – hogyan kell alkalmazkodni az egyes személyekhez és helyzetekhez” – mondja.
Az érzelmi támogatás is része az innovációs törekvésnek.
Poketomo, egy 12 cm magas robot, hordható táskában vagy zsebben is elfér. Emlékezteti a felhasználókat a gyógyszeres kezelésre, valós időben elmondja nekik, hogyan készüljenek fel a kinti időjárásra, és beszélgetést kínál az egyedül élőknek, ami az alkotók szerint segít a társadalmi elszigeteltség enyhítésében.
„A társadalmi problémákra összpontosítunk… és új technológiákat használunk a problémák megoldására” – mondta a Sharp fejlesztési menedzsere, Miho Kagei a BBC-nek.
Mivel az eszközök és a robotok új módokat kínálnak a segítségnyújtásra, az emberi kapcsolat pótolhatatlan marad.
„A robotoknak ki kell egészíteniük, nem pedig helyettesíteniük kell az emberi gondozókat” – mondta Miyake, a Waseda Egyetem tudósa. „Bár elvállalhatnak bizonyos feladatokat, a fő szerepük a gondozó és a beteg támogatása.”
Az Akiko Kanna által alapított tokiói Sengawa városában, az Eltévedt Rend éttermébe emberek jönnek, hogy kiszolgálják a demenciában szenvedőket.
Apja tapasztalatai alapján, Kanna asszony olyan helyet szeretett volna, ahol az emberek elkötelezhetik magukat, és érezhetik a céltudatosságot.
Toshio Morita, a kávézó egyik kiszolgálója virágok segítségével emlékszik vissza, melyik asztalnál milyen rendelést adtak le
Kognitív hanyatlása ellenére Mr. Morita élvezi az interakciót. Feleségének a kávézó felüdülést biztosít, és segít elköteleződni.
A Cry Cafe elmagyarázza, miért elengedhetetlenek a társadalmi beavatkozások és a közösségi támogatás. A technológia eszközöket és megkönnyebbülést nyújthat, de az értelmes elkötelezettség és az emberi kapcsolat az, ami valóban fenntartja a demenciában élő embereket.
„Tényleg? Zsebpénzt akartam. Szeretek mindenféle emberrel találkozni” – mondta Morita úr. „Mindenki más – ez az, ami szórakoztatóvá teszi.”
Zaltson további jelentése Chamar