Nigéria emberrablási válsága: „Túl félek beszélni”

Sok olyan gyerek szülője rémült meg, akiknek gyermekeit 10 napja rabolták el egy nigériai bentlakásos iskolából – nem akarnak beszélni sem a hatóságokkal, sem a riporterekkel, ha az emberrablók megtorlása történik.

„Ha bármit hallanak róluk, érted jönnek, mielőtt észrevennéd. Eljönnek a házadba, és bevisznek a bokorba” – mondta egyikük a BBC-nek. A BBC nem azonosítja a biztonsága érdekében, és Aliyu-nak hívja.

Fiatal fia egyike volt annak a több mint 300 diáknak, akiket november 21-én a hajnali órákban fegyveresek rohamoztak meg a Szent Mária Katolikus Iskola területén a Niger központi államában található Papiri faluban.

Az elvitt gyerekek egy része már ötéves volt. Körülbelül 250 embert továbbra is eltűntként jelentettek, bár az állami tisztviselők szerint ez a szám túlzó.

Az incidens része a közelmúltban Nigéria északi és középső részén zajló tömeges emberrablások hullámának – amelyek egy részét a helyi „banditáknak” nevezett bűnbandák hibáztatják, akik a váltságdíjért elkövetett emberrablásban a pénzszerzés gyors és egyszerű módját látják.

„Falunk távoli, közel vagyunk a banditákhoz” – magyarázta Aliyu, akinek fia még mindig eltűnt.

„Három óra az út oda, ahol rejtőznek. Tudjuk, hol vannak, de mi magunk nem mehetünk oda, túl veszélyes.”

Kétségbeesett aggodalommal tölti el – különösen azért, mert az erdei búvóhelyen tartott sebezhető foglyok a korábbi emberrablások során meghaltak, vagy betegségben, vagy váltságdíj hiányában.

„Nagyon keserűnek érzem magam, és a feleségem napok óta nem evett… Egyáltalán nem vagyunk boldogok. Szükségünk van valakire, aki segít a cselekvésben.”

Napokkal Papiri elrablása előtt 25 lányt vittek el a maga iskolájából, 200 kilométerrel északabbra Kebbi államban.

Egy diák elmenekült a hatóságok által „tanyatelepülésnek” nevezett területről, mielőtt a többieket a biztonsági erők kimentették volna a múlt héten.

A banditák szarvasmarha táborokban élnek a bokor mélyén. A csoportok főként fulani etnikai emberekből állnak, akik hagyományosan nomád pásztorok.

Arról nem közöltek részleteket, hogy váltságdíjat fizettek-e azért, hogy kiszabadítsák a lányokat Maga alól.

Valójában a váltságdíj fizetése illegális Nigériában. De ha nem fizetnek, túszul ejthetik őket – és akár meg is ölhetik őket.

Azokban az esetekben, amikor a rokonok közösségi finanszírozáshoz vagy tömegiskolai emberrabláshoz fordulnak, a hatóságokat néha azzal gyanúsítják, hogy tárgyalásokat folytatnak szabadon bocsátásukról.

Egyetlen csoport sem állította, hogy áll a közelmúltban elkövetett két iskolaeltérítés mögött, bár a kormány a közelmúltban azt mondta a BBC-nek, hogy szerinte a dzsihadisták, nem pedig a banditák a felelősek. Kebbi és Niger állam helyi lakosai érdeklődhetnek az üggyel kapcsolatos további információk iránt.

Yusuf, néhány Maga-lány törvényes gyámja, akinek a nevét is megváltoztatták személyazonosságának védelme érdekében, úgy véli, az ilyen elrablások nem történtek volna meg közösségi informátorok nélkül.

„Ezek az elrablások nem gyakoriak KB-ban. Ezek az elrablások csak úgy történhetnek, ha valaki beleegyezik a közösségbe, mert egy idegen nem jöhet sehova, és nem húzhat le ilyesmit a helyiek segítsége nélkül” – mondta a BBC-nek.

– Olyan segítségre van szükségük, aki nagyon jól ismeri a terepet.

Ám meglepő szemléletváltás történt néhány olyan területen, ahol a falvak az elmúlt évtizedben a banditák kegyének voltak kitéve, és feladták a reményt, hogy segítséget kapjanak a biztonsági erőktől.

Ez arra késztette a vidéki közösségek némelyikét, akik közel élnek az emberrablási gyűrűkhöz, hogy saját megoldásokat találjanak ki a hatékony rendfenntartás szomorú hiányában.

„Északnyugaton a tömeges emberrablások által súlyosan érintett közösségek úgynevezett békeszerződéseket kötöttek ezekkel a banditákkal a bányákhoz való hozzáférésért cserébe” – mondta David Nwagwe, az SBM Intelligence biztonsági kockázati tanácsadó cég biztonsági elemzője a BBC-nek.

Számos északnyugati állam gazdag kiaknázatlan ásványkincsekben – különösen aranyban, amely jövedelmező lehetőség a banditák számára.

Ezt a megállapodást Nwaugwe úr szerint bizonyos területeken végrehajtották.

„Azt láttuk az idők során, hogy a támadások aránya csökkenni látszik” – mondta.

Jó példa erre a Nigéria északi részén található Katsina állam. Régóta a bizonytalanság szinonimája – különösen a banditizmus és a tömeges emberrablás. De az elmúlt évben a dolgok elkezdtek megváltozni, köszönhetően a bandita vezetők és a közösségi vezetők közötti békemegállapodások sorozatának.

A széleslevelű fák árnyékában szőnyegeken ülve mindkét oldal képviselői kifejtették a feltételeket, mielőtt végül megegyezésre jutottak.

A banditák vezetői hajlandóak tárgyalni, bár bírálat érte őket amiatt, hogy AK47-es fegyverekkel és más fegyverekkel felfegyverkezve vettek részt a béketárgyalásokon.

Dzsibia régió a béketárgyalási folyamat korai elfogadója volt, és ez év márciusában megállapodásra jutott.

Több mint 10 év bizonytalanság után az élet instabillá vált – mondta Ibrahim Sabiu, a közösség vezetője és ügyvédje, aki Jibiát képviselte a béketárgyalásokon.

„Otthonaink és megélhetési forrásaink elpusztultak” – mondta szeptemberben a BBC-nek.

„Az iskolák és a kórházak mind bezártak. Több száz embert öltek meg, és több százat raboltak el váltságdíjért.”

A békeszerződés egyik fő feltétele az volt, hogy az iskolák újranyitjanak. Emellett a közösség garanciát kért arra, hogy ne támadják meg őket, és a banditák ne menjenek be fegyverrel a közösségbe.

Ami a Jibia banditákat illeti, tiszta ivóvízhez és biztonságos átjárást kértek szarvasmarháik számára, amikor új legelőkre költöztek.

Azt is kérték, hogy asszonyaik vásárolhassanak és kereskedjenek a helyi piacokon.

Mindkét fél számára – az elraboltak szabadon bocsátása kiemelten napirenden volt. A BBC nem tudja, hány embert szabadítottak ki Jibiában, de Kurfiban, Katsina állam egy másik területén 37 falusi lakost szabadítottak ki szeptember végén – egy hónappal a megállapodás megkötése után.

„El kellett fogadnunk a békejavaslatot, mert az erőszaknak nincs vége” – mondta Sabiu úr.

„Ez egy olyan válság, amelyet a rendőrségnek kellene kezelnie, de bevitték a biztonsági szerveket, és mégsem tudták befejezni.”

A Dzsibia-tárgyalásokon részt vevő Audu Abdullahi Ofisa banditavezér támogatta a béke felé való elmozdulást: „Az élet tele van hullámvölgyekkel, örülünk, hogy egy másik szakaszba léphetünk.”

A vidéki közösségek profitálnak a békéhez való visszatérésből, de ami kevésbé egyértelmű, az az, hogy miért léptek be a banditák a békefolyamatba – különösen azokban az esetekben, amikor az aranybányászat nem volt része a megállapodásnak.

A váltságdíjhoz való hozzáférés hagyományosan jövedelmező próbálkozássá tette a banditizmust, de Kurfiban a banditák vezetői béketárgyalásokért könyörögtek.

Viszonylag nomád életmódot folytatnak, ami megnehezíti a tiszta ivóvízhez való hozzáférést. Ez növeli az élelmiszerek árát is, mivel nem tudnak belépni a piacra.

Az élet drága és kényelmetlenné vált.

„Mindannyian belefáradtunk az erőszakba” – mondta a BBC-nek Nasiru Bosho, a kurfi béketárgyalásokon részt vevő dacoit vezetők egyike.

„Mindannyian ugyanabban a közösségben éltünk, amíg el nem kezdődött a szerencsétlen erőszak. Megállapodtunk, hogy élünk és élni hagyunk. Nem lesz többé zaklatás vagy elrablás egyik oldalról sem.”

Az is az a nézet, hogy az ilyen közösségek elvéreztek, és nem tudnak többé váltságdíjat fizetni.

Míg az északi békemegállapodások, mint például a Kurfi és a Jibia átmeneti biztonsági előnyöket hoztak, elemzők szerint ez csak megszüntette a bizonytalanságot.

Egyes bandák termékenyebbnek találhatják, ha délebbre fekszenek.

„Az emberek gazdaságilag jobban járnak, ha délebbre megy” – mondta Nwagwe úr.

„Minél délebbre nyomulnak ezek a bandák, annál több helyet találnak, ahol megtámadhatják. Azokban az iskolákban a szülők elég pénzt tudnak összegyűjteni a váltságdíj kifizetéséhez.

„Északnyugat nagy részén teljes vidéki lakosság ürült ki. Akik megengedhetik maguknak, elhagyták a vidéket a nagyvárosok központjaiba.”

Egyesek megkérdőjelezik, hogy az elmúlt néhány hét támadásainak kiújulása összefüggésben áll-e Donald Trump közelmúltbeli nigériai katonai beavatkozással való fenyegetésével.

Az amerikai elnök bírálta a nigériai kormányt, amiért nem védi megfelelően a keresztényeket az iszlamista felkelők támadásaitól.

2009-ben dzsihadista felkelés tört ki az ország északkeleti részén – és az egyik első tömeges emberrablás az volt, amikor 11 évvel ezelőtt több mint 200 lányt raboltak el a Boko Haram fegyveresei Chibokból.

A kormány és a biztonsági elemzők igyekeznek rámutatni arra, hogy a muszlimok és a keresztények is tömeges emberrablások célpontjaivá váltak. A BBC-nek például azt mondták, hogy a Magaból nemrégiben elrabolt iskoláslányok muszlimok.

„A nigériai biztonsági helyzet jelenleg nagyon összetett. Nem tudjuk, hogyan húzzuk meg a határvonalat az erőszakos szélsőséges csoportok vagy banditák között. Mert szinte ugyanazon a területen és gördülékenyen működnek” – mondta Christian Ani, az Institute for Security Studies munkatársa a BBC-nek.

Nincs meggyőződve arról, hogy Trump megjegyzései az iskolások nagy horderejű tömeges elrablásának újjáéledéséhez vezettek.

„Lehet, hogy ideológiai indítékaik vannak, de inkább a profit motiválja őket” – mondta.

David Nwagwe egyetértett abban, hogy nem lehet okozati összefüggést Trump megjegyzései és a közelmúltbeli támadások között.

„Egyelőre csak azt gondolom, hogy olyan puha célpontokat keresnek, mint az iskolák, mert könnyű tőlük pénzt szerezni. Túl korai lenne újabb következtetést levonni” – mondta.

Ami őt illeti, az erőszak felszámolása kétirányú megközelítést igényel: fegyveres konfliktusra és egy amnesztiás megállapodás megtárgyalására.

„Olyan ez, mint egy bottal és sárgarépával való megközelítés – mutasd meg nekik, hogy elsöprő katonai erőt tudsz alkalmazni ellenük, majd próbáld meggyőzni a többieket, hogy adják meg magukat” – mondta.

„Nem hiszem, hogy itt pusztán katonai erő alkalmazása működik, ezt más intézkedésekkel kell kiegészíteni.”

De Papiri szülei számára az ellenséggel való békés élet lehetősége továbbra is távoli álom marad, miközben imádkoznak gyermekeik biztonságos visszatéréséért.