Sarkozy 20 napos rács mögötti idő után börtönnaplót ad ki

Nicolas Sarkozy három hét múlva rohanó új könyve, az „Egy fogolynapló” csupa színes arról szól, milyen érzés, amikor egy volt elnök egy francia börtön elszigetelt szárnyában találja magát.

Megtudtuk, hogy a 320535-ös számú rabnak volt egy 12 négyzetméteres cellája, melyben ágy, íróasztal, hűtőszekrény, zuhanyzó és televízió található. Volt egy ablak, de a kilátást egy kívül elhelyezett hatalmas műanyag panel takarta el.

„Elég tiszta és világos volt” – írta Sarkozy. – Szinte azt hinné az ember, hogy egy alsókategóriás szállodában van – ha nem lennének a megerősített ajtók szemlyukakkal a börtönőrök számára.

A 70 éves Sarkozyt a múlt hónapban engedték szabadon a párizsi La Sante börtönből, miután 20 napot letöltött a választási kampányfinanszírozási összeesküvésben való részvételéért kapott ötéves börtönbüntetéséből. Ez az ő 216 oldalas memoárja.

Azt mondta, hogy 24 órából 23-at a cellájában kell töltenie – és a börtön személyzetén kívül senkivel nem érintkezhet –, a volt elnök úgy döntött, nem vállalja a napi udvari sétákat, „inkább egy ketrechez, mint egy barangolóhelyhez”.

Ehelyett a kis sportteremben egy futógépen végezte mindennapi gyakorlatait, ami „igazi oázissá vált – az én helyzetemben”.

Vannak még ilyenek: hogyan tartotta ébren első éjszakáján az izolációs szárny szomszédja, aki az Oroszlánkirályból énekel egy dalt, és csörgött a kanalával a cellája rácsain.

Hogy „megérintette a börtön személyzetének kedvessége, finomsága, tisztelete… mindenki az Elnök címmel fordult hozzám”.

És hogyan sikerült beborítania cellája falait képeslapokkal mindazoktól, akik támogatásuk kifejezésére írtak.

„Megható és szívből jövő, mély személyes kötelékről tanúskodik, annak ellenére, hogy olyan régen távoztam a hivatalból” – írta.

Lenyűgözött a részletek. A sorsról, az igazságosságról és a politikáról szóló pletykák talán inkább következetesek.

Sarkozyt 20 éve börtönözték be, miután bűnösnek vallotta magát egy bűnszervezet vádjában, amiért lehetővé tette, hogy beosztottjai megpróbáljanak választási pénzt beszedni Kadhafi líbiai ezredestől.

Az októberi tárgyalás végén a bíró – aki megengedhette volna Sarkozy tartózkodását a fellebbezésig – úgy döntött, hogy inkább börtönbe kell mennie. Három hét börtönbüntetés után ügyvédei kérésére kiengedték.

A volt elnök határozottan tagadja az ellene felhozott vádakat, és azt állítja, hogy politikai indíttatású összeesküvés áldozata lett a francia igazságszolgáltatási rendszeren belül.

Ezeket a könyveket újra elpróbálják. Valójában egy ponton Sarkozy Alfred Dreyfushoz, Franciaország leghíresebb áldozatához hasonlította magát – egy zsidó tiszthez, akit kémkedés vádjával az Ördög-szigetre küldtek.

„Minden pártatlan megfigyelő számára, aki ismeri a történelmét, a hasonlóságok feltűnőek” – írta.

„Dreyfus ügye hamisított dokumentumokból eredt. Az enyém is… Dreyfust megalázták a katonák előtt, amikor megfosztották kitüntetéseitől. Engem az egész nemzet szeme láttára elbocsátottak a Becsületlégióból.

„És Dreyfust Santéban tartották bebörtönözve – egy olyan helyen, amelyet ma már jól ismerek” – írta.

Sarkozy elbocsátása a Becsületlégióból – ahol elnökként nagymesterként tevékenykedett – alkalmat ad arra, hogy leszámoljon Franciaország jelenlegi elnökével, Emmanuel Macronnal.

Sarkozy Macron közeli támogatójaként most azt mondja, hogy „lapozott – anélkül, hogy szisztematikusan szembehelyezkedne politikájával vagy személyével.

„Emmanuel Macronnak már most is sok ellensége, rosszallója és csalódott barátja van, akiket hozzá kell adnia a számához.”

Sarkozy marha az, hogy Macronnak soha nem volt „bátorsága” személyesen felhívni és elmagyarázni, miért rúgták ki a légióból. „Ha felhívott volna, megértettem volna az érvelését, és döntöttem volna” – írta. – Ha nem így tesz, az azt mutatja, hogy szándékai legalábbis ártatlanok voltak.

De Sarkozy és egy másik politikai vezető – Marine Le Pen – kapcsolata keltette fel a legnagyobb figyelmet Franciaországban a könyv bírálói közül. Ennek oka az egykori elnök viszonzatlan vonzalma egykori ősriválisa iránt.

„Nagyra értékelem a meggyőződésem után tett nyilvános nyilatkozatait, amelyek merészek és teljesen egyértelműek voltak” – írta.

Sarkozy telefonált, hogy köszönetet mondjon neki, és azt mondja, baráti beszélgetést folytattak, amelynek végén megígérte, hogy nem áll egy jövőbeni „köztársasági front” mellé, amelynek célja, hogy megakadályozza, hogy nemzetgyűlése megnyerje a választásokat.

Később ezt mondta: „Sok szavazó (az RN-re) a támogatóm volt ma, amikor politikailag aktív voltam… Az RN vezetőit sértegetni annyit tesz, mint sértegetni a szavazóikat, vagyis azokat, akik potenciálisan a mi szavazóink.

„Sok nézeteltérésem van az RN vezetőivel… de hiba lenne kizárni őket a Republikánus Pártból.”

Ritka az ilyen általános dicséret Marine Le Pen és fiatal társvezetője, Jordan Bardella esetében.

Egy volt elnöktől származik, aki még mindig nagy befolyással rendelkezik a hagyományos francia jobboldalon belül, a szavak olyanok, mint a politikai aranypor.